A számítógép karbantartása: ahogy én csinálom… 1


Tény és való, már megvan vagy két éve a számítógépem (lehet, hogy egy kicsivel több is).

Időnként gyanús hangok hallatszanak belőle, a Faterom szerint már régen ki kellett volna takarítani, mert ezeknek a masináknak szükségük van arra, hogy időnként megtisztítsák őket  kívül-belül (igen őket, nem azokat, a Fater élőlényként kezeli ezeket a masinákat). Gyakran szétszedi, pucolgatja a masináját (mert neki is van, csak ő ért hozzá), porszívó, ecset, meg ki tudja mi minden van a keze ügyében és egy-két órát elpepecsel vele úgy negyedévente. Nahát ez velem nem fordulhat elő! Ami működik, ahhoz nem nyúlunk, az a tuti. De sajnos mostanság, mint már írtam, egyre többször hallani szöszmötölést, kerregést és egyéb gyanús hangokat a masinából. No nem bánom, ugorjunk neki, szedjük szét, takarítsuk ki. Ha apámnak nem okoz gondot, akkor ez nekem sem jelenthet problémát.

Természetesen az ilyen komoly munkát gondosan meg kell tervezni. Tehát először is a szerszámok. Mi is kell? Csavarhúzó. Ez nem jelenthet gondot, természetesen van két csavarhúzóm is, előkeresem, kikészítem. Egészen jól haladok. Ecset is kell, láttam apámnál, hogy azzal szöszmötöl. Ez már nagyobb gond. Van ugyan egy ecset az előszobában elrejtve, de nem hiszem, hogy az a bazi nagy korongecset megfelelő ehhez a munkához (még festésnél hagyhatta itt a szobafestő), egyébként is olyan kemény a szőre, mint a beton. Ez az ecset kérdés most megfogott, ezen el kell gondolkozni. Irány tehát a konyha, az ember ilyenkor gondolkodást serkentő szerekkel él, tehát kinyitok egy sört. És meg is jön az ihlet, ecset ugyan nincs, de van egy remek elhasznált fogkefém. Az biztos jó lesz. Fogkefe a csavarhúzó mellé. Pihenés, amíg tart a sör. Porszívót becipelem, mikor elfogyott. A sör. Úgy tűnik, sikerült mindent összeszednem.

Akkor ugorjunk neki. Először is szét kell szedni. Kábeleket kihúzom, gépet felteszem az asztalra. Keressük meg a csavarokat, amelyek egyben tartják a masinát. Igen, megvannak. Hat. Elő a csavarhúzót. Nem olyan. Ez másmilyen, mint a csavar. A bánatnak kell ennyiféle csavart kitalálni. Van két csavarhúzóm is, szépek, újak, egyik kisebb, másik nagyobb, még sosem voltak használva. Nem is lesznek. Egyenlőre. Kisebb gond van, tehát irány a konyha. Hova a bánatba tettem az előbb a sörnyitót? Lázas keresés. Sörnyitót nem találom, de hopp, itt van még egy csavarhúzó. Ez kereszt. Jó lesz. De csak a sör után. Kénytelen vagyok kinyitni nyitó nélkül. Ez egyébként is jobban megy, mint a gép karbantartása (ezt mindig apám mondja a takarításra – jól hangzik).

Vissza a géphez. Sikerült kiszednem a csavarokat. Mind a hatot. Hármat elég lett volna. Basszus! Ennyi fölösleges munkát! Leoperáltam az oldalfalat, nem is olyan egyszerű, mindenféle pöckök is tartják alul, meg felül. Nézzünk bele a masinába. Úristen! Ennyi kosz nem fér bele egy ekkora dobozba…
Óvatosan kilibikókázok vele az erkélyre, hogy legalább a nagyját ott kiszórom belőle. Rázom, ütögetem. Szép kupac kosz az erkélyen. Majd a szél elviszi. Vissza a szobába. Természetesen géppel együtt.

Porszívóval kiszívom a nagyját, próbálom a fogkefével közben maszatolni. Nem az igazi. Az ecset jobb lenne. Mindegy, most már jobban néz ki. Már látszanak a panelek is. Nini, ez a videókártya. Ezen is van ventillátor. Mi a francnak ennyi ventillátor, egy ilyen kis gépbe. Most már profi vagyok csavarhúzóban, csavar ki, videókártya szintén. Milyen kicsi ez a ventillátor! És egyáltalán nem látszanak a lapátjai a kosztól. Ez így valószínűleg nem jó. De így nem tudom megtisztítani. Le kell szedni a panelról. Nem gond, három csavar. Leszedem, kiesik a kezemből. Nem húztam ki. De hülye vagyok! Kihúzom. Most már kijön. Ennek a megtisztításához viszont tökéletes a fogkefe. Nini, eredetileg átlátszók voltak a lapátok. Hurrá, most már megint. Átlátszók. Nagyjából. Visszaszerelem a kártyára, bedugom, és visszateszem a videókártyát is.

Ennyi elég volt mára, eltelt két és fél óra. Visszadugom a kábeleket a gépbe, mert még kellene ma használnom. Az oldalfalát nem teszem fel, mert még úgyis folytatom holnap. Gépet bekapcsolom tényleg, mintha jobb lenne a hangja. Öt másodpercig. Akkor kikapcsol. Miért is? Nézzük újra. Bekapcsolom… öt másodperc…kikapcsol.

Erre inni kell egy sört! Megittam. Most itt ülök apám gépe előtt (hál’ Istennek, ez működik), és erőt gyűjtök, mert holnap meg kell csinálnom a gépet. Minek nyúltam hozzá? Ami működik, ahhoz nem szabad nyúlni…

Majd holnap…
Ha sikerül, megírom. Ha nem, akkor is…

Ja, és szívesen várok ötleteket, tanácsokat. Apámnak nem szívesen szólnék, ciki lenne. Folyton zrikáltam az állandó takarításért…

Másnap
Hát újra itt a szétszedett gép előtt. Mit is csináltam vele tegnap? Igen, már emlékszem. Először is erőt kell gyűjtenem a folytatáshoz. Konyha » hűtő » sör » sörnyitó. Kortyolgatom. Máris megnőtt az önbizalmam. Akkor ugorjunk neki.
Videókártyát újra kiszedem, gondosan félrerakom. Nézzük a másik, sokkal nagyobb ventillátort. Igen, ez lesz a processzor hűtője, nagy hűtőborda van alatta. Le kellene szedni. Nézegetem, hol nyílik. Megvan, két pöcök fogja egymással szemben a hűtőbordához. Kipattintom, lejön. Fejlődőképes vagyok, nem felejtettem el kihúzni a csatlakozóját. Fogkefe, megpucol. Félreteszem. A hűtőborda borzasztó állapotban.

Ezt sem tudom a gépben megtisztítani. Ki kell szednem. De hogyan? Látom már, négy pöcök tartja a négy sarkán. Pöcköt húzom, semmi. Tolom, semmi. Tekerem, semmi. Húzom, tolom, tekerem, rángatom. Sikerült! Kijött a hűtőborda. Megtisztítom. Remek. Még egyszer kiporszívózom az egész gépet belülről, mert a hűtőbordáról sok kosz került bele. Most már jó, lehet összerakni. Egészen jól haladok. Rakjuk vissza a cuccokat. Először a hűtőborda. Most veszem észre, hogy a négy tartópöcökből kettő eltört. A fenébe! Most mit csináljak? (Konyha » hűtő » sör » sörnyitó) Hiába no, az Ászoknál nincs jobb ötlezgazda. Két erős befőttesgumi keresztben a hűtőborda tetején. Meg fogja tartani. Remélem. Összeeszkábálom. Tartja. Vissza a ventillátort. Remek. Mindent visszapakolok, ellenőrzöm. Jónak tűnik. Reménykedek. Összeszerelem.

Önbizalmam már az egekig ér, teljesen összerakom, vissza az oldalfalat is. Visszadugdosom az összes kábelt a helyére. Bekapcsolom. Kikapcsol. Bekapcsolom..kikapcsol…bekapcsolom…kikapcsol. Most már hangosan átkozódok. Ráadásul az a kurva kölyök a másik szobában a Mekk mestert nézi igen hangosan DVD-ről. Le fogom pofozni, ha lesz hozzá lelki erőm.

Most mi legyen? (Konyha » hűtő » sör » sörnyitó)
Felkészülve a legrosszabbra, előveszem a telefonomat (még jó, hogy azon nem végeztem karbantartást, így működik). Telefon apámnak:
– Öreg! Van egy kis gondom…
Szerencse a szerencsétlenségben, ráér. Átjön. Minden nem lehet tökéletes, ki kell ugranom sörért, mert nem lesz elég.
Apám megérkezik, bejön a szobába. Infarktus közeli állapot. Telefon a kezemben, hátha orvost kell hívni hozzá…
Szerencsére nem kell. Elég a sör. Szétszedi. Neki valahogy jobban megy. Érdekes, pont azt a három csavart szedi ki, amit kell. Ezt honnan tudta? Belenéz. Csóválja a fejét. Ajjaj, ez ismerős. Utoljára a TV szerelő csóválta így a fejét, amikor az egy hónapos készülékemről megállapította, hogy csak a doboza használható, és neki speciel van egy ismerőse, aki jutányos áron átalakítja akváriummá…(csak a biztosíték ment ki benne, apám megcsinálta tíz perc alatt).
Darabokra szedi az egészet. Kiszedi azt a dobozt is, amihez nem nyúltam.
-Tápegység -sziszegi vésztjóslóan – ezt persze nem takarítottad ki.
Hát azt nem. Talán jobb is, gondoltam magamban. Szétszedi. Abban is ventillátor. Kiszedi, kitakarítja.
– Porpisztoly – mondja, és elővesz egy dezodorra hasonlító flakont.
Megnyomja, kifújja a koszt a tápagységből. Ventillátort vissza, tápegységet vissza. Kis dobozát előveszi, kivesz négy kis műanyag pöcköt a hűtőbordához. Honnan tudhatta, hogy eltört? Ezt nem mertem mondani a telefonba. Megtisztítja a hűtőborda alját, a processzor tetejét. Tubusból fehér kulimászt ken rájuk. Hogy rendesen elvezesse a hőt, mondja. Pöcköket kicseréli, mind a négyet. Hűtőborda vissza, ventillátor vissza. Videókártyát átnézi, visszateszi. Meglátja a porszívót. Újra belemerül a gépbe. Egymás után dug vissza mindenféle kábeleket.
– Hülyegyerek! (így egyben mondja) Kiporszívóztad a csatlakozókat. – jegyzi meg mellékesen.
Visszadugja a csatlakozókat. Bekapcsolja. Úgy néz ki működik. Kihúzza újra a kábeleket, Véglegesen összeszereli a gépet. Bekapcsolja. Még mindíg működik. Remek! Köszi, Fater! Konyha » hűtő » sörök » sörnyitó. Minden jó, ha jó a vége!
Nem is hallani, hogy megy a gépem.
Most honnan fogom tudni, hogy be van kapcsolva…?
Összegzés (apám szerint):
  1. Hülyegyerek! Ne nyúlj olyanhoz, amihez nem értesz!
  2. Ha már hozzányúlsz, legalább nézz utána, mit és hogyan kell csinálni!
  3. Porszívót csak akkor, ha nagyon odafigyelsz, és tudod, melyik csatlakozó hová való.
  4. Ne hagyd ilyen sokáig tisztítás nélkül a gépet!
  5. Hozz még egy sört!

 


Hasonló bejegyzések
Néhány tanács kezdő felhasználóknak
Akik  rutinos felhasználónak számítanak, azok egyrészt a szerzett tudástól, másrészt a szerzett tapasztalattól váltak rutinossá. A kezdő felhasználóknak  nincs rutinjuk,  ezért egy pár megszívlelendő dolgot, tanácsot - a sok éves tapasztalatom ...
Bővebben...
A DISM parancs -amely a Windows 7-ben jelent meg -, rengeteg javításra ad lehetőséget, alkalmas például arra is, hogy a Windows 8.1 Update 1 telepítése körüli bonyodalmakat megszüntesse, vagy a ...
Bővebben...
Néhány tanács kezdő felhasználóknak
A DISM parancs és a rendszer egészsége

735 


Megjegyzés hozzáfűzése

Egy kis gondolat “A számítógép karbantartása: ahogy én csinálom…